A pályázat részletes leírása : http://ifooddesign.org/events/current.php

Az alternatív energiaforrás a szénhidrátból (jelen esetben a cukorból) generálja az energiát, s a benne lévő enzimeket használja katalizátorként. Csak egy doboz cukros üditő kell, s ez aztán vizet s oxigént generál, miközben használódik.

“Cubes” (2008)
Tökéletes kocka alkú sütemények négy lyukkal a tetejükön, amelyekben a beléjük helyezett ételek négy különböző ízélményt nyújtanak- édes, ropogós, lágy és pezsgő.

“Aperovino”
A Lily Monsaingeon- nal közösen elkészített installáció egy francia fesztiválra készült. Bor, vajas sütemény, s kis nyársak voltak felhelyezve olyan állványokra, melyek fára emlékeztettek- a vendégeknek saját maguknak kellett leszedniük adagjukat, amivel szüretelelés hangulatát hozták vissza.

Múlt héten New Yorkban a Performa 09 keretén belül volt látható a holland evés designer legújabb installációja, “Tészta Szauna” elnevezéssel. A forró lávakövek helyett ugyan a levegőt a forró gőz adta, amiben a tésztát főzték. Érkezéskor a látogatókat fehér kezeslábasba öltözött emberek várták akik egy-egy adag nyers tésztát adtak a kezükbe, amit aztán tésztaprésen nyomtak át egy magas létráról, majd onnan az egyenesen a forró vízbe esette, a tészta készen is volt pár perc múlva. A tésztapréselők össze voltak kötve mechanikusan működő zenegépekkel, amelyek papírtekercseket játszottak.

A koncepció Filippo Tommaso Marinetti 1932-es könyvére, a “The Futurist Cookbook” (“A jövőbeli szakácskönyv”) épült, melyben a tésztát elítélte, mert az szerinte pesszimizmust, letargiát, cselekvésmentességet idéz elő- Marije célja az installációval az volt, hogy a látogatók annyira inaktívak és lusták lehessenek, amennyire csak akarnak.

a fotót Raphael Brion készítette (Eat me daily)

a fotót Raphael Brion készítette (Eat me daily)

a fotót Raphael Brion készítette (Eat me daily)

A berlini fal 20 évvel ezelőtti leomlásának emléket állítva egy francia csokikészítő, Patrick Roger elkészítette a fal másolatát- 15 méter magas, 900 kg. csokoládé felhasználásával. Az alkotásra graffitiket s kisebb rajzokat is rakott amik kakaóvajból és ételfestékből készültek.
November 9-én egyik párizsi üzlete előtt a csokoládé fal egy kisebb változatát állította fel (ami két méter magas), amelyet egy kalapáccsal ünnepélyesen szétvert, hogy aztán a csokidarabokon a nagyközönség osztozhasson.

Patrick Rogert egyébként 2000-ben munkásságának elismeréséül megkapta a Meilleur Ouvrier de France (“Franciaország egyik legjobb kézművese”- a díjat egyébként három évente osztják ki) díjat.

Érdemes megtekinteni a Patrick Roger website-ját, egészen poetikus, nekem nagyon tetszik. Nem csak maguk a csokoládék fantasztikusak, de Patrick Roger boltok interiőrjei is.

1997-ben indította el saját vállalkozását, azelőtt már 16 éves kora óta dolgozott cukrászok és csokoládékészítők keze alá Franciaországban, Svájcban, Monacóban, Spanyolországban. A természet szeretete, s utazásai inspirálják munkájában, ezek segítenek neki megtalálni azt a harmóniát amik csokoládék, pralinék formájában jelennek meg. A minőségi alapanyagokat a világ minden pontjáról hozatja, pl. Equadorból, Gánából, Brazíliából…
Híres az egy-méter hosszú dobozról ami természetesen tele van bonbonokkal, pralinékkel, karamellel.
Bátor és egészen extrém ízvilágot sorakoztat fel, merészen kombinálja akár a lime-ot a bazsalikommal s a kakaóval, de még a kakukkfűvel is találkozhatunk alkotásaiban.

Maria Tovslid diplomamunkája a Central Saint Martins College-ban 3 édességből állt, amik mind a megosztás élményéből inspirálódtak, s azon egyszerű ötletet öntötte formába, hogy egy olyan “tárgyak”, mint például a nyalóka, csokoládé, vagy ánizscukor hogyan nyújthatnának egy újfajta közösségi élményt az által, hogy megoszthatják egymás között az emberek. A munkák idén a DesignersBlock keretében is láthatóak voltak Londonban a Kith-Kin standján.

Marije Vogelzang

A Design Academy in Eindhoven-ben végzett terméktervezőként. Az ételeket választotta fő anyagául munkáinak. Marije szerint az ételdesign az ő munkájára nem megfelelő szó, szerinte az ételeket már tökéletesre formálta s alakította a természet; helyette a ő azt a fajta designt képviseli, ami az enni ige által van inspirálva. Újragondolja s újratervezi azt, hogy hogyan étkezünk, hogyan s milyen körülmények között készítjük elő és fogyasztjuk az ételeket. Az ételek elkészítése, evés etikettje, s kultúrája inspirálja a munkáját. Tehát egész Hollandia s most már lassan az egész világ is evésdesignerként ismeri.
Kifejezetten tetszik neki az, hogy az ő alkotásai nem maradandóak a szó fizikai értelmében, így nem alkot több felesleget dolgot. Ugyan a termékeit elfogyasztják, azok az ember gyomrában, majd valahol máshol végzik, mégis nagyban hatnak a fizikai jóllétünkre, gondolatainkat, s érzelmeinket is befolyásolhatják. Az ételekre kontextusában gondol, egy egész élmény párosul hozzájuk.

Marije felállított egy 8 pontból álló rendszert, melyek úgy gondolja inspirálhatják mindazokat akik étellel dolgoznak, terveznek:
-érzékszervek
-természet
-kultúra
-társadalom
-technika
-filozófia
-tudomány
-cselekvés

Humoros, ugyanakkor filozofikus módon gondol az étkezésre s prezentálja azt; konceptuális gondolkodása nem meglepő tudván, hogy a Design Academy in Eindhoven hallgatója volt.

A cukorból készült pisztoly nyalókákkal például azt az üzenetet közvetíti s demonstrálja, hogy mi történhet az emberi szervezettel, ha túl sok cukrot fogyasztunk el.

2004-ben először Rotterdamban alakult meg a Proef , majd 2006-ban Amszterdamban ismerhették meg az emberek, jelenleg itt van a központja is. Alkotókörnyezete önmagában is egy érdekes hely, egyvelege egy étteremnek, design stúdiónak s egy konyhának. Étel installációkat s újfajta, az étkezéshez kapcsolódó eseményeket, rendezvényeket csinálnak.

2005-ben például a Droog Designnak rendeztek egy vacsorát, ahol az embereknek a mennyezetről lelógó függönyön keresztül kellett enniük. Egy lyukon keresztül dugták a fejüket, így ettek. A vacsorának csak egy alkotórészét kapták a tányérjukra a résztvevők, így egymás között kellett megosztaniuk, cserélgetniük az ételeket. Az effajta kommunikáció nagyon összehozta az est végére a csapatot.

2008 decemberében jelent meg könyve “Eat love” címmel, melyben természetesen ételekkel, étkezéssel kapcsolatos gondolatokat prezentál.